9300 Csorna, Soproni út 97.
OM azonositó: 203051
10 °C
"A digitális technikai eszközök újszerűségének motiváló erejével a korszerű tudásért, a kompetencia alapú oktatás széles körű elterjesztésért" című
TIOP-1.1.1-07/1-2008-0881 azonosító számú projekt megvalósítása

Beszámoló az útról Még az ősszel kezdtünk el szervezni Vódli Zsolt soproni kollégával a lengyelországi utat, melynek úticélja Krakkó és Auschwitz volt. Busszal tettük meg az utat. Dél körül érkeztünk az egykori Auschwitz I. koncentrációs tábor helyén kialakított emlékmúzeumba. Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor a legnagyobb német megsemmisítő tábor volt a második világháború idején. Nevét a közeli Oświęcim lengyel város német nevéről kapta, ami Krakkótól kb. 60 kilométerre nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban. A beléptetés után két csoportban haladtunk az idegenvezetőinkkel. Áthaladtunk a hírhedt bejárat alatt is, melynek "Arbeit macht frei" (A munka szabaddá tesz) feliratát a közelmúltban ellopták, így a mostani nem az eredeti. Ebben a táborban – mely az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült laktanya volt – 1940-től elsősorban hadifoglyokat és politikai foglyokat őriztek. A legtöbb helyen lehetett fényképezni. Több épületbe nem mentünk be az időbeosztás miatt, de a látvány így is megrázó volt. Láttunk termeket tele hajjal, művégtagokkal, cipőkkel, bőröndökkel és egyéb személyes tárgyakkal. Kiállították a gyilkosságok több emlékét is: a Cyklon-B gázt tartalmazó dobozokat, még látható az akasztófa és a tábor kivégzőfalának újjáépített emlékhelye is, de bemehettünk a hírhedt 11.számú halálblokkba is, ahol több ezer embert végeztek ki a nácik. Bár nem része a kijelölt útnak, de megnézhettük a magyar kiállítást is. Az Auschwitz I. tábor utolsó állomásaként megnéztük a krematórium és a gázkamra épületét. Ezután busszal átmentünk a közelben lévő egykori Auschwitz II - Birkenau koncentrációs táborba, ahol több százezer honfitársunkat végeztek ki 1944-ben. A fennmaradt barakkok láttán képet alkothattunk az itteni körülményekről, bár mi turistaként és szabadon lépkedhettünk ott, ahol 75 évvel ezelőtt a halál volt az úr. Azon a rámpán közlekedtünk, melyet 1944-ben a magyar zsidók fogadására építettek, s melyre leszállva háromnegyed részük azonnal a gázkamrába került. Láttunk végtelen szögesdrótkerítést őrtornyokkal, emlékműveket, felrobbantott krematóriumokat és azt a tavacskát is, ahova az emberi hamvakat beleszórták. Innen indulva újra áthaladtunk Oswiecim városán, mely ma egy negyvenezres rendezett város, melyről el sem tudná képzelni az ember, hogy milyen szörnyűségnek adott egykor otthont. Közel két órás buszozás után értünk be Krakkóba, ahol elfoglaltuk a szállásunk egy diákszállóban, majd rövid pihenő után ismerkedtünk a lengyel nagyvárossal. Vasárnap reggeli után bepakoltunk a buszba, majd sétára indultunk. Megálltunk a lengyelek nemzeti hőse, Pilsudski tábornok szobránál, és a lengyel légionáriusok emlékművénél is. Az 1364-ben alapított krakkói egyetem udvarára belépve megérintett bennünk a középkor levegője. Büszkék voltunk arra, hogy az egyetem egyik legnagyobb támogatója a mi I. (Nagy) Lajos királyunk lánya, Hedvig királynő volt, akinek domborműve és festménye, az egyetem újabb épületének bejáratánál, illetve dísztermében látható. A krakkói főtérre beérve az első, ami a szemünkbe ötlött Balassi Bálint emléktáblája volt. Krakkó főtere, a Rynek, Európa egyik legnagyobb középkori tere. A tér kiemelkedő pontja, a középkori városháza tornya. A másik nevezetessége a Posztócsarnok, melynek déli oldalán látható a híres lengyel költő Adam Mickiewicz szobra. A főtérről elsétáltunk a királyi palota irányába, ahol előbb megálltunk a Katyn emlékkeresztnél, majd besétáltunk a Wawel udvarába. A szentmise miatt ugyan nem nézhettük meg a királysírokat a székesegyházban, köztük a mi Báthory Istvánunk nyughelyét, de lesétáltunk egy másik kriptához, ahol Pilsudski tábornok egyszerű fémkoporsója, és a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenségben elhunyt Lech Kaczynski elnök és felesége nyugszik. Egyénileg vagy kisebb csoportokban mindenki megcsodálhatta a királyi palota árkádos udvarát, kápolnáit és festői környezetét. A Visztula közelében várakozó buszunkkal az egykori Schindler gyár helyén kialakított múzeumhoz mentünk. Itt két csoportban jártuk végig a kiállítást, mely egyrészt bemutatta a lengyelek küzdelmét a német és szovjet támadás idején, a német megszállást és a gettó életét Krakkóban, másrészt a filmből is ismert Oskar Schindlert (1908-1974) és gyárának működését. A kiállítást csak ajánlani tudom mindenkinek. Ezzel búcsúztunk Krakkótól, és egy rövid bevásárlás és gyorséttermezés után elindultunk hazafelé.