9300 Csorna, Soproni út 97.
OM azonositó: 203051
24 °C
"A digitális technikai eszközök újszerűségének motiváló erejével a korszerű tudásért, a kompetencia alapú oktatás széles körű elterjesztésért" című
TIOP-1.1.1-07/1-2008-0881 azonosító számú projekt megvalósítása

In memoriam Koósz Tamás

Búcsúzunk. El kell köszönni valakitől, aki része volt az életünknek. „Állj meg te óra, dőlj össze naptár” – kéri Kosztolányi egyik versében. Ezt kérjük most mi is, akik búcsút veszünk kedves kollégánktól, tanárunktól, igazgatónktól – Koósz Tamástól. Nehéz a szó, mint mindig, amikor valaki útra kel közülünk, és mi egyedül maradunk.

In memoriam Koósz Tamás

Egy tudós szerint: „Életünk értelme határozza meg életünk értékét.” Tamás, aki elment közülünk, nagyon értékes életet élt. Élete értelme az volt, hogy gondoskodjon mindazokról, mindarról, amit és akiket a sors rábízott. Nemcsak gondoskodott róluk, hanem szerette is őket. Persze másként szerette családját, rokonait, hozzátartozóit, másként a rábízott intézmény dolgozóit, másként a diákjait, a közvetlen kollégáit, barátait, és másként szerette a kihívásokat, feladatokat.

1953. július 23-án született Csornán. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait is Csornán végezte, majd 1977-ben kapta meg matematika-meteorológia szakos diplomáját az ELTE Természettudományi Karán. Később ugyanitt számítástechnikai végzettséget is szerzett. Tanított Kapuváron, Csermajorban, a Hunyadiban. Kis kitérőt tett a gazdasági szférába is, de szíve visszahúzta a diákokhoz. Kezdettől fogva nagyon érdekelte a számítástechnika, ez az a terület, melynek minden nehézségét és örömét pályafutása során örömmel élte meg. 1987-ben miniszteri dicséretben részesült. 1998-ban sikeresen megpályázta a Hunyadi János Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatói állását. 2003-ig töltötte be ezt a pozíciót. Szívügye volt az intézmény IKT - eszközökkel való fejlesztése. Az iskola első honlapja is neki köszönhető.

Nemcsak a Hunyadi igazgatóját gyászoljuk, hanem a Gimnázium egy tanárát is: példamutató, ahogy a matematika vagy a számítástechnika rejtelmeibe kívánta bevezetni diákjait.

Mindennek igazán tudott örülni. Annak, ha jól sikerültek diákjai dolgozatai, ha szép volt egy-egy ünnepség, a Hunyadi diákjai vagy tanárai által elért eredményeknek, a felújított épületeknek, de a természet szépségeinek, vagy a kollégái, munkatársai örömének, boldogságának. Tamás tanárként tért vissza Alma Materébe, és neki is megadatott, hogy tanítványai tértek vissza kollégaként. Ez az egyik legjobb dolog, ami tanárral történhet.

Hiányozni fog, mint kolléga, mint tanár. A Hunyadi Gimnázium tanárai, dolgozói és volt diákjai nevében búcsúzunk Tőle, mint a Hunyadi egykori igazgatójától, mint hunyadis tanártól, de munkásságát igyekszünk folytatni, emlékét pedig szívünkbe zárjuk, és megőrizzük.

„Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig érdemes lesz – hiszem. /Váci Mihály/

Kedves Tamás! Nyugodj békében!