9300 Csorna, Soproni út 97.
OM azonositó: 203051
5 °C
"A digitális technikai eszközök újszerűségének motiváló erejével a korszerű tudásért, a kompetencia alapú oktatás széles körű elterjesztésért" című
TIOP-1.1.1-07/1-2008-0881 azonosító számú projekt megvalósítása

Pedagógiai képzés 40 éves ünnepsége

Csornán, GYSZSZC Hunyadi János Középiskolában 40 éve folyik pedagógiai képzés. Múltbeli valamint jelenlegi tanítványok népes tábora vett részt a programon – több mint 120-an tették tiszteletüket e neves eseményen.

Pedagógiai képzés 40 éves ünnepsége

A résztvevők életkora igen heterogén képet mutatott. A 40 évvel ezelőtt induló osztálytól kezdve a jelenlegi diákokig szinte minden korosztály képviseltette magát. Az általuk összehozott gazdag büfé, valamint az egymásra találás és emlékezések pillanatai, és az elhangzott hozzászólások azt igazolták, hogy sok kolléga kapta meg azt a szemléletbeli megalapozást, amivel elkötelezetten, elhívatottan a gyermekek érdekében tudnak tevékenykedni munkaterületükön, akár kisgyermeknevelők, akár óvodapedagógusok, akár tanítók lettek.



Tanárok, oktatók, tanítványok tartottak előadásokat a mai kor legfontosabb pedagógiai kérdéseiről. A tudás fontossága és az egész életen át tartó tanulás bevésődött életvitelükben. Szó volt a családi értékek megőrzéséről, a pedagógia változó tartalmi kérdéseiről, a digitális világ okozta változások pozitív és negatív tendenciáiról, és az ezzel kapcsolatos módszerbeli lehetőségek alkalmazásáról, a testnevelés, mozgás fontosságáról, a digitális szövegek olvasási tanításáról és a délelőtt zárásaként egy másik világ, Japán táji és életmódbeli másságáról.

Koradélután került sor egyes kiváló szakemberek tevékenységeinek felidézésére, és pedagógus értékek megőrzése, továbbadása, és továbbfejlesztése is szóba került. Az átmenetek kérdéskörében a gyermeki, szülői, pedagógusi viselkedés, szokások, életmódbeli másságok alapján jelentkező problémákról beszélgettek a kollégák. Követendő megoldási módokra hívták fel a figyelmet: hogy hol, mi, hogyan valósul meg, az nagymértékben függ a pedagógusi elkötelezettségtől és a következetes, gyermekre, szülőre figyelő nevelői, pedagógusi magatartástól.


Elköszönéskor többen hangosan is megfogalmazták köszönetüket, azt „a feltöltődést, amit kaptak ezen a napon” - kiemelten Világosné Rozsonits Erika pedagógia szaktanárnak. Az Ő elkötelezett, tanítványt tisztelő és szerető, segítő magatartása és sokoldalú szakmai tudása példaértékű. Mindez és a megjelentek magas létszáma, a programon bizonyított aktivitása igazolja a példaértékű tanári szerep hatékonyságát.

Lejegyezte: Villányi Györgyné c. főiskolai docens, A Kisgyermek szakmai folyóirat felelős szerkesztője


Az elhangzott köszöntők:

Kovács Istvánné (tagintézmény-vezető)köszöntője: 


Nagy szeretettel köszöntöm iskolánk, a Győri Szolgáltatási SZC Hunyadi János Középiskolája nevében mindazokat, akik megtisztelték a pedagógiai képzés 40 évét felidéző rendezvényünket.

Kollégákat, akik részesei voltak az oktatásnak, a diákokat, akik magukba szívták a pedagógia elméleti és gyakorlati ismereteit, akik életüket a családon kívül is a gyermekek, diákok oktatásának, nevelésének szentelték.  

Vannak itt a bölcsődei nevelőkön, az óvónőkön, a tanítókon, az általános iskolai és középiskolai pedagógusokon keresztül főiskolai és egyetemi oktatók, munkájukat szívvel-lélekkel végző alkalmazottak, és vezető beosztásban lévők egyaránt. Az elmúlt 40 év alatt közel 1800 diák végzett óvónőként, óvóbácsiként, pedagógiás diákként a Hunyadiban. 

 „ Ha szépet álmodik az ember, köszönje meg Istennek, és ne azt panaszolja, hogy véget ér az álom, és kezdődik a valóság.” De olykor- olykor előfordul, hogy az álom a valóságban folytatódik, vagy teljesedik ki. Ilyen álom volt az óvónői-pedagógiai képzés 40 évéhez kapcsolódó rendezvénysorozat eltervezése, a valóságnak pedig a mai rendezvény is része.

Aki ünnepel, - és mi, akik most itt együtt vagyunk, jól tudjuk ezt, - sosem magányos. Nem magányos még akkor sem, ha egyedül van abban a szobá-ban, ahol van. Nem magányos, hiszen ott van vele mindenki, aki fontos ezen a napon, akire lehet és kell is emlékezni. Sokan nem tudtak ma eljönni, bár szerettek volna, de velünk vannak, ránk gondolnak, az elmúlt évek emlékeire, és nem magányosak.

A középiskola egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalok megtalálják leendő hivatásukat, eldönthessék, milyen szakma, tudományág, milyen terület felé szeretnének tovább tanulni.

Saját tapasztalatom, hogy akár óvónői, akár pedagógiai képzésbe járó diákokról volt szó, én sokat tanultam tőlük. Másként álltak hozzánk, más lelkületük volt, egyszerűen szeretni valók voltak. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a más képzésbe járókat nem, de őket másképp lehetett sze-retni.

Néha azért is jó volt az óvónői, vagy pedagógiai képzés, hogy kiderült a tanuló számára például, hogy egyáltalán nem akar gyerekekkel foglalkozni, és nagyon távol áll tőle az oktatás, a nevelés.

Az elmúlt 40 év sikerekben bővelkedő időszak. Nem csak azt tartom elisme-résre méltónak, hogy szinte minden évben valamilyen tanulmányi, szakmai, kulturális vagy sportversenyen ott voltunk az élvonalban. A pedagógusok munkájának gyümölcse sokszor csak évek múlva érik be.

Nem mindig a sikeres érettségi a jutalom, hanem mindaz, amit évek múlva elérnek diákjaink, amiről beszámolnak, amit megosztanak velünk, akár öröm, akár bánat.

A Hunyadi mindvégig a pedagógia tudományának úgy elméleti, mint gya-korlati művelésében, és a diákélet megteremtésében is mindig a legelsők közé tartozott és tarozik ma is.

1977-ben átadták a kollégiumot, utána a diákok zöme mindig az óvókások, vagy pedagógiások közül került ki. És ez így van a mai napig.

Az 1978/79-es tanévben indult a középfokú óvónőképzés, a közgazdasági megszűnése után. Ez 15 évig népszerű oktatási forma. Ide csak nagyon kemény felvételi után lehetett bejutni.

Törvényi kötelezettség volt ennek a képzésnek a megszűntetése. A humán szakképzésnek azokat az értékeit, melyeket a másfél évtized alatt megterem-tett az iskola, a tantestület, mindenképpen meg kívántuk őrizni. Az 1993-94-es tanévben indult az utolsó óvónői szakközépiskolai osztály, és ugyanebben a tanévben indult egy osztályban, felmenő rendszerben a pedagógiai szakkö-zépiskola. 2016-tól szakgimnáziumi képzés keretében tanulhatnak a diákok, és szerethetnek akár 3 OKJ végzettséget is. Nyaranta 4 hetes összefüggő szakmai gyakorlatot teljesítenek akár a lakóhelyükön lévő nevelési-oktatási intézményekben. Ezekről lehet tájékozódni iskolánk honlapján is.

Ha szeretjük, amit csinálunk, ha lesz kitartás végig vinni, akkor az a feladat nemcsak elvégzendő kötelesség, hanem igazi öröm is. Ezt gondolom, minden jelenlévő megerősítheti.

Kedves tapasztalt, kevésbé tapasztalt és jelenlegi óvónős, illetve pedagógiás tanítványok: maradjatok örökké fiatalok, lássátok friss, mai szemmel a világot!



Köszöntő a szervező Világosné Rozsonits Erika tanárnő – az első óvónőképzős osztály tagja - tollából


„A Tanári karnak és a kedves meghívottaknak tisztelettel jelentem, hogy a pedagógiai képzésünk 40 éves évfordulóján igazolatlanul nem hiányzik senki.”

A 40 tanév minden, összesen 57 osztályából kerestem meg képviselőket. Óriási levelezést folytattam az elmúlt időszakban. Azt hiszem, a Hunyadiak címeréből jól ismert holló velem együtt örül a 21. századi e-mailek lehetőségének. Így minden osztállyal, és nagyon sok Hunyadissal beszéltem, s tőlük tudom, hogy milyen sokan vannak ma itt velünk lélekben, mert éppen az élethosszig tartó tanulás miatt a soron következő diplomájuk miatt konzultációkon vannak, sokan pedig az élet szerteágazó személyes és családi ügyeit kell, hogy intézzék.

1978 szeptemberében 42 fő 14 éves kislánnyal elindult Csornán a Hunyadiban a középfokú óvónőképzés. Hihetetlen szeretetet és figyelmet kaptunk tanárainktól. Akkoriban az iskolához szorosan hozzátartozott a Szilágyi Erzsébet Középiskolai Leánykollégium. A mi osztályunkból 36 lány kollégista is volt. Mivel akkoriban még szombaton is jártunk iskolába - 11. évfolyamtól lett minden 2. szombat szabad szombat -, az volt a rend, hogy minden hónapban egy hétvégén utazhattunk haza, ha az átlagunk és a heti jegyeink, a gimnáziumi és a kollégiumi magatartásunk megfelelő volt és ezt az „hazautazási kiskönyvünkbe”a kollégiumvezető aláírásával is hitelesítette. Mivel minden hónapban három hosszú hétvégét a kollégiumban és együtt töltöttünk, tanáraink a szabadidőnket is megtanították hasznosan eltölteni. A Holló klub társasjátékozásai, az összenyitható kultúrterem „rongyos báljai”, a gimnázium és kollégium túranapjai, vetélkedői, író - olvasó találkozói, komolyzenei klubjai, a városi énekkar, a bábszakkör, az atlétikai edzések és versenyek, a kosárlabda edzések és mérkőzések, a „teki bulik”= Csukás és Szilágyi kollégium közös rendezvényei, a farádi paradicsomszedések, az építőtáborok őszibarack szedései, a jászsági szőlők kapálásai, a színházi előadások, a kiállítások, a koncertek sokat adtak nekünk. Nem csoda, ha ez a gazdag intellektuális és művészeti miliő minket is inspirált. Rengeteg jelenetet, dalt írtunk mi magunk is. A régi csornai Mozi – ma Euros bolt és Toni pékség épülete - és a Művelődési ház rendszeresen adott nekünk otthont, hogy a sok szeretettel és igényességgel készített darabjainkat bemutathassuk az akkori óvodások és kisiskolások számára.

Nehéz felsorolni, mi mindent kaptunk a Hunyadiban és a Szilágyi koliban. A legfontosabbak: az egymásra figyelést, a segítés fontosságát, a türelmet, megértést és megbecsülést. A korszerű és kimagasló szakmai ismereteket, kiemelkedő óvodai gyakorlatokat - osztályonként 3 csoportra bontva -, gyakorlatvezető tanárokkal, gyakorlatvezető óvodapedagógusokkal. Az ének, a zene szeretetét, a mozgás, testedzés fontosságát, a kultúra iránti fogékonyságot, a Rábaköz kincseinek felfedezését, megbecsülését, a kézművesség, a hímzés csodáját, a természet szeretetét. A sok tanulással, a rengeteg közös szabadidős élménnyel én úgy érzem ma is, hogy felejthetetlenül szép középiskolás éveket kaptam és kaptunk Csornán a Hunyadiban. Az osztályunk, és szinte minden pedagógiás osztály máig összetartó közösség.

Jó érzéssel tölt el, hogy az akkor megfogalmazott célokat, értékeket ma is szem előtt tartva formáltuk és formáljuk át a mai kor számára megfelelően a pedagógiai képzést. A sok szép országos versenyeredmény, a közös munka: a tanár, a diák, a szülő összefogása. Örülök, hogy sikerült az én régi és az én jelenlegi iskolám diákjaival közösen elérni, hogy a pedagógiai szakképzésünk eredményei a legjobbak az országban. Mindehhez szükség volt és van sok pedagógiai elméletre és gyakorlatra egyaránt, valamint a szülő - gyermek, pedagógus – tanuló együttes tevékenységére, egyöntetű nevelési elveire.