9300 Csorna, Soproni út 97.
OM azonositó: 203051
30 °C

Interjú Puzsa Patríciával, volt Hunyadis diákkal

"Hosszú út volt, hogy visszataláljak önmagamhoz.”

Interjú Puzsa Patríciával, volt Hunyadis diákkal

Puzsa Patríciában, iskolánk egykori tanulójában a középiskolás éveket követően erősödött meg a színésznővé válás és a színházcsinálás gondolata. A Vígszínház társulatának tagja lett, jelenleg pedig az anyaság csodálatos birodalmában fedezi fel az élet apró örömeit. 


Hogy emlékszel vissza a Hunyadis évekre? 

Szép emlékek jutnak eszembe, a legtöbb tanáromra szeretettel gondolok vissza. Kedveltem Szilágyi Éva néni finom humorral fűszerezett matek és fizika óráit, ha őt meglátom a városban, a mai napig nagyot dobban a szívem. Nem feledhetem Szűrné Zsuzsa néni keménységét és szódolgozatait sem, amik folyamatosan még több szorgalomra tanítottak, vagy Szalay Balázs szenvedélyes és izgalmas történelem óráit. A triumvirátusra, amiből az évek során duó lett. A pingpongozásokra az alagsorban, aztán a büfé előtt. Versenyeztünk a felsőbb évesekkel, hogy ki tud előbb az óráról a büféhez érni, az kezdhette a játékot.

Mennyire fogalmazódott meg akkor benned a színésznővé válás gondolata?

Nem fogalmazódott, hanem véletlenül kúszott be az életembe. Alapvetően önmagamat kerestem a gimnazista éveimben, hogy ki vagyok, mit akarok, mit szeretnék jelenti majd 10 év múlva. Nem ez volt az egyetlen út, amit láttam magam előtt, és most sem ez az egyetlen.


Fotó: Bartincki Tamara

Olvastam, hogy kézilabdázó szerettél volna lenni. Hogy viselted azt, hogy egy sportsérülés miatt le kell mondanod erről az álmodról?

Úgy vagyunk kitalálva, hogy képesek legyünk meggyászolni, ami fáj, eltemetni és aztán új lendülettel újra álmodni magunkat. De nagyon fontos, hogy tényleg gyászoljunk, hogy lemenjünk mélyre, hogy aztán újra szárnyalhassunk. Nehéz volt, pokolian nehéz, mert mindenemmel a sport irányába mentem, de végül az nem az én utam lett. Viszont azzal, hogy elveszítettem ezt az álmot, kinyílt egy teljesen más világ bennem.

Hogy esett aztán a választásod a színészi pályára?

Szerettem a verseket, szerettem verset mondani, ezért jelentkeztem a csornai Zeneiskola dráma tagozatára. Onnan aztán egyenes út volt a győri Proszcénium Színi Tanoda. Olyan csoda emberek tanítottak, mint Dósa Zsuzsa, Varga Viktor, Bor József, Baranyai Ibolya és még sorolhatnám. Valójában ők szerettették meg velem a színházat. Miattuk jártam egyre több előadást megnézni, és kezdtem egész más szemmel nézni a színházcsinálásra.

Mik azok az elvek, értékek, elemek, amelyeket fontosnak tartasz, amikor egy karakter megformálására törekszel?

Amikor olyan szerepet kapok, hogy mozoghat a lélek, akkor mindig az emlékeimből merítek, ami a múltam egy része. Általában nagyon mély és fájdalmas dolog, amit beépítek, segít a feldolgozásban és a megoldásában. Nagyon szeretem nézni a nézőket a jelenetek közben, ilyenkor kint is vagyok és bent is. Izgalmas végignézni, ahogy egyszer csak becsatlakoznak, megjelenik a könny a szemükben, látom, hogy pereg a történet és összekapcsolódik a lelkünk. Ilyenkor ők is, én is viszünk egy darabot magunkkal a másikból.

Milyen világok nyíltak meg előtted anyaként?

A várandósság alatt ki tudtam irtani magamból a régi gyomokat, hogy aztán helye legyen valami sokkal elemibbnek, fontosabbnak. Johanna megtanított újra rácsodálkozni a világra, felfedezni és örülni az apró és jelentéktelen dolgoknak is.

Mászik, így nagyon pontosan meg tudom mondani, hogy az otthonunk melyik pontján mi van 30 cm alatt. Ezt eddig nem tudtam.

Szeretem, hogy minden nap tanít, hogy figyelhetem, ahogy percről-percre ügyesedik, okosodik, hogy belebújik a nyakamba minden reggel, érezhetem az illatát. Boldog vagyok, hogy az anyukája lehetek!



Mennyire hiányzik a színház?

A színház jelen körülmények között egész mást jelent, mint korábban. A járványhelyzet miatt nem érezném magam biztonságban, ha dolgoznom kellene. Így nem is mentem vissza dolgozni még. Nekem most mással van munkám és azt próbálom kimaxolni.

Figyelem a kollégáimat, nézek előadásokat. Látok csodákat is a stream ellenére. Furcsa állapot lehet színészként megélni, hogy fizikailag nincsenek jelen a nézők, de mégis figyelnek. Bátornak tartom a kollégáim, mert kicsit sem veszélytelen, amit csinálnak.

Magyar színészlegendákkal dolgoztál (Igó Éva, Halász Judit, Hegyi Barbara, Venczel Vera stb.) együtt. Milyen az ő közelükben alkotni, dolgozni, önmagadat adni?

Szívet melengető érzés, amikor befogadnak a csapatba. Van, akivel az évek alatt barátsággá érett a munkakapcsolatunk. Sokat segítettek nekem mind a színházban, mind a színházon kívül. Fontos, hogy ne csak jó színész legyen valaki, hanem jó ember is. Ha az utóbbi hiánycikk, akkor az érdeklődésem is elfogy iránta.

Van kedvenc szereped? Ha igen, melyik és miért?

Dragomán György Máglya című regényéből készült színpadi adaptációnkat szeretem a legjobban. Sokat tanulhattam magamról, elfogadásról, barátságról, bajtársiasságról. Ketten játszunk benne Kopek Janka kolleganőmmel, másfél órán keresztül végig a színen vagyunk.

Óriási kihívás volt, mert nem kaptam előtte megközelítőleg sem ekkora súlyú szerepet, és még soha nem csináltam másodmagammal színházat. Sokat dolgoztunk vele, sokat tanultunk egymástól és a nézőktől. Emma a nagymamájával beszélget, ő tanítja meg az életre. Én Emmaként beszélgetek a nagymamámmal, aztán a végén tőle köszönök el. Ő egy fájdalmasan gyönyörű emlék. Fáj, hogy nincs már velünk, gyönyörű, hogy még mindig beszélgethetek vele!


Fotó: Dömölky Dániel

Milyen céljaid vannak a színészettel, családdal, élettel kapcsolatban?

A család a legfontosabb. Azt hiszem a járvány mindegyikünkben megerősítette ezt az érzést, az összekapaszkodás érzését. Szeretném felnevelni a kislányomat, még nagyon sokáig szeretni a férjemet, biztonságban tudni a szüleimet, játszani a családtaggá vált kutyámmal, Bársonnyal.

Szeretnék együtt dolgozni a férjemmel, saját egzisztenciát teremtve karriert építeni. Szeretném óvni az optimizmusomat, a jókedvemet, a kíváncsiságomat! Hosszú út volt, hogy visszataláljak önmagamhoz, és sajnálatosan rövid, hogy lebontsanak. Egy fogadalmat tettem magamnak, hogy soha többet nem dolgozom abuzáló vezetés alatt és/vagy közegben!

Mit üzennél a végzős diákoknak?

Biztos nagyon hiányzik nekik a személyes jelenlét, hogy ne csak az önszorgalmon múljon életük első, komolyabb megmérettetése. Ez az állandó bizonytalanság sem sokat segít a felkészülésben.

Micimackó üzenetét adnám át nekik: 

“Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”


Az interjút készítette: Szabó Erik