9300 Csorna, Soproni út 97.
OM azonositó: 203051
13 °C

Balogh Miklósné Tanárnő emlékére

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy volt kollégánk, Balogh Miklósné Eta Néni eltávozott közülünk.

Balogh Miklósné Tanárnő emlékére

A halál mindig fájdalmas, mert azt az embert veszi el tőlünk, aki igazán fontos számunkra, azt ragadja el, aki része volt az életünknek.

Búcsúzunk Eta Nénitől, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a magyar nyelv és irodalom, valamint az orosz nyelv számára.

Endrédi Etelka 1935-ben született Pér településen. A középiskolai tanulmányait a győri Kazinczy Gimnáziumban végezte, majd az ELTE bölcsészettudományi karán szerzett magyar- orosz szakos középiskolai tanári diplomát.

1957-től 1970-ig Szanyban tanított az akkori általános iskola és gimnáziumban. 1970-től nyugdíjba vonulásáig a Hunyadiban oktatott, majd nyugdíjasként is kisegítette iskoláját, amikor szükség volt munkájára, tapasztalatára. Eleinte inkább oroszt tanított, majd egyre több magyar nyelv és irodalom órát tartott. Nagy gondot fordított a gyengébb nyelvérzékkel rendelkező tanulók segítésére, a tehetségek gondozására, a versenyeztetésre, táboroztatásra. Sok vetélkedőt szervezett, szakmai tárgyaiban is az alapos felkészültség, az olvasottság, a tájékozottság jellemezte. Osztályfőnökként nagy rutinnal és megértéssel foglakozott tanítványai egyéni gondjaival is. Diákok százait nevelte-oktatta, szerettette meg velük a kultúrát, az irodalom szépségeit, az orosz nyelv elsajátítását. Folyamatos, tartalmas munkára serkentette tanítványait, tanárként, osztályfőnökként is ez jellemezte. Olvasott ember volt, érdekelték a világ dolgai, szeretett kollégáival, tanítványaival beszélgetni.

Nyugdíjas éveiben is nyomon követte a Hunyadi életét, változásait, fejlődését. Amíg egészsége engedte, több alkalommal is visszajött az iskolába. Az iskolai könyvtárnak adományozta irodalmi művek sokaságát, az olvasni szerető diákok számára.

Csendes, szerény és megnyerő modorával hamar a tantestület kedvelt tagjává vált. Felkészültségét, tapasztalatát munkaközösség-vezetőként is kamatoztatta. Mindezek elis-meréseként minisztériumi dicséretet is kapott.

Őszintén szerették őt tanítványai, a szülők, a pedagógustársak egyaránt.

Emlékeinkben megőrizzük felejthetetlen egyéniségét, a mosolygós, mindig barátságos arcát, aki több szállal kötődött a Hunyadihoz. Gyermekei, unokái is hunyadis diákok voltak.

Hiányozni fog, mint kolléga, mint tanár. A Hunyadi Gimnázium tanárai, dolgozói és volt diákjai nevében búcsúzunk Tőle, mint hunyadis tanártól, de munkásságát igyekszünk folytatni, emlékét pedig szívünkbe zárjuk, és megőrizzük.

„Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig érdemes lesz – hiszem. (Váci Mihály)

Hunyadi tantestülete